Kátai Tamás piosenki

Ázik az út, messze elmegyek, Őszi ruhát magamra veszek, Ázik az út, messze elmegyek, Nagy erdőnek mélyére veszek. Gyönge rózsám, találkozunk még, Ázik az út, hull a levél rég, Gyönge rózsám, találkozunk még, Ahol lellek, lefekszem melléd. 

Őszvégi alkonyat. Kis szobában két szék. Az ablakon kopott, üres szilvafa sziluettje, aranysárga, mécsbarna fény a vékony, halott ágak között, árnyék a falon a sötétjük. Minden sárga és barna idebenn, mint ázott, árva utak alján nyári léptek ki-kigyúló emléke....

Egyetlen pillanat maradt a szív alatt abban mind úgy hagytam amiket mutattam látod, az alkonyat fájáról hullanak illanó szálain őszülő álmaim tenyered dúdoló mélyére. És eljövő nagy eső illata hajadban két karod bújtat el titokban énekel hogy su...

Messzi neszek hullanak a nyári ablak hunyorgó pillái alá autók távoli utakon sodródnak tova éji vonat gördül az éjbe napvilágon túlra délre vagy nyugatra gyomrában illatok utaznak rajzok és hangok utaznak szárnyaló levelek mohazöld zenéje fellüktető,...

Idebbek lettek a nappalok, a homály körbeölelte a viaszszín fákat és összezsugorodott minden. A néma madarak nyugat felé vitték az álmokat, át a folyón, lehulló falevelek, mint a függöny, opálfüggöny, sárga szőnyeg, sápadt őszi tükrök, amerre lát a szem. És...

Rengeteg mélyén születek én Zöld moha egyfia hazakísér Zendül a pendül a suhan a fény Zuhatag! Zuhatag! Zuhatag! Házam is, kertem is nyárfalevél Ablaka, ajtaja egekig ér Reggeli hangod elhozza a szél Merülés! Ölelés! Lobogás! Halk vizek kékjén megyek...

Nézd, aranyszínű árnyakon át hogy hullik mind elmerülő parázs levél piroslik már, holnapután magában jár a lélek, úgy kanyarog és táncol és száll körötted hosszú sálad, mint a levél, piros sálad, mint a levél. Kék csillag forog szobám falán, ha alszol,...